Karácsonyi fohász
Karácsonyi
fohász
Vers: Kozma
László
Zene: Ivaskovics József
Karácsonyeste
Vers: Túrmezei Erzsébet
Zene: Ivaskovics József
Csillagtitok
Vers: Túrmezei Erzsébet
Zene: Ivaskovics József
A fényességes angyal is
Vers: Pilinszky János
Zene: Ivaskovics József
Karácsonyéj
Vers: Weinrauch Katalin
Zene: Ivaskovics József
Karácsonyfa
Vers: Utassy József
Zene: Ivaskovics József
Karácsonyi imádság
Vers: Móra László
Zene: Ivaskovics József
|
Közreműködik: Varga
Katalin - ének,
Ivaskovics József -
szintetizátorok, gitárok, ének;
Versmondó: Héder Jánoska
Zene: Ivaskovics József
Vers: Kozma László (1), Pilinszky
János (4), Túrmezei Erzsébet (2,3),
Móra László (7), Utassy József (6),
Weinrauch
Katalin (5).
IJ054-2006
|
|
Angyalszárnyak
Éjben szállnak,
Fehérségben
Felszikráznak.
Kimondatott
Íme, végre
Isten-titok
Szent igéje.
Angyalszárny zúg,
Éjben várunk.
Ki mondja ki
A mi álmunk?
Szálljon le a
Földre végre
A magyar sors
Fényessége.
Legyen minden
Titkos sóhaj,
A lelkünkből
Fakadó jaj
Megszülető
Gyermek teste
Hogy köszöntsünk
Örvendezve.
Bánatunkat
Ő hordozza,
Legyen mint a
Krisztus sorsa.
Megszülessen
Megváltásra
Magyar hitek
Messiása.
Karácsonyeste,
hangulatok szállnak...
fehér hópelyhek... fehér angyalszárnyak...
Szelíd meleggel van szívünk tele.
Aztán - megyünk tovább, sötét lesz újra,
csillag nem ég, utunk hóval befújja
bús életünknek dermesztő tele.
Karácsony este... Ó, csak gyermekemlék!
Szívünk kérdezve ver: Emlékezel még?
És éled, újul sok csodás mese
Aztán megyünk tovább. Reánktipornak
szürkén a gondok, hogy mit hoz a holnap,
és nem kísér már
az emléke se.
Karácsonyeste. Csoda! Vég és kezdet.
Világosság és élet született meg,
hol halál volt csak, naptalan sötét.
Élet, Aki az életét letette,
s szent szeretettel fel magára vette
a megváltásnak emberköntösét.
Karácsonyeste! Csoda! Új teremtés!
A kegyelem, az élet megjelent és
kincseivel, lelkem, feléd siet.
Egyedül, árván tovább mért haladnál?
Van Megtartód, akit ha megragadtál,
kegyelem, élet, minden a tied!
1932
|
Királyi lelkek vannak még a földön.
Királyi lelkek: mert vágyódni tudnak
és várva várni, hogy a csillag följön...
Királyi lelkek vannak még a földön.
Királyi lelkek: mert vágyódni tudnak
és várva várni, hogy a csillag följön...
és hinni hittel: bús nyomorúságból,
halálból, bűnből lesz szabadulás még...
Sötétlő égen egyszer felvilágol,
fel, új irányt mutatva lábaiknak!
...királyi lelkek vannak még a földön,
de kél-e nékik betlehemi csillag?!
Kicsi jászol örök csodát melenget.
Támad-e csillag vonni és vezetni
sok vágyban égő, bús királyi lelket?
Valaha régen, szentséges nagy éjen
az a csillag... talán egy sötét szív volt...
Megfürdött boldog betlehemi fényben.
Áttüzesedett... lángkévék sugara
tört ki belőle... s fölívelt az égre,
világot vetni keresők útára!
...Szeretnék én is Betlehembe menni.
Találni, venni... égni, felragyogni,
sötétlő égen olyan csillag lenni!
Érintésére híradó sugárnak,
Hogy indulnának! hányan! mindenünnen.
Hiszen sokan csak a csillagra várnak.
1934.
|
Emlékezés egy világháborús karácsonyra
Az égbolt elsötétedett.
S akár a végítélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.
Gyermekszívünk is oly nehéz!
A házak és a kertek,
az egész törékeny világ,
éreztük, velünk reszket.
Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,
akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.
1934.
|
Szikrázó szép téli éjen
harang kondul majd éjfélben.
Csendes éjben messze hangzik,
utat talál a szívünkig.
Templomba hív látni csodát:
ma született kis Jézuskát.
Térdet hajtva köszönteni,
hogy im' eljött megváltani!…
Égi gyermek itt van végre,
gyarló ember örömére.
Selyem, bársony helyett szalma
Jézus testét betakarja.
Szegényeknek o királya,
buneinket elvállalja.
Szeretetett kér cserébe,
fogadjuk ot a szívünkbe.
Szemünk lássa, amit o lát:
magányosan síró árvát.
Fülünk hallja, hogyha kérnek
módosabbtól segítséget.
Szánkból a szó, áldás legyen,
jószándékunk mindenekben.
Karácsonyéj békességben
vezéreljen egész évben,
kisded Jézus születése
áldást hozzon mindenkire.
Kis szobámba varázsolva
áll egy fényes karácsonyfa.
Tetejében ezüst torony,
hol maga az Isten honol.
Tetejében ezüst torony,
hol maga az Isten honol.
A fa alatt három király:
Gáspár, Menyhért meg Boldizsár
lesik ámuldozva hosszan:
ki tündököl a jászolban?
S virraszt ama csillag fénye
immáron kétezer éve.
Ó, édes Jézuska,
Hallgasd meg szavunk!
Nagy országért síró
Bús magyarok vagyunk.
Szent karácsony estjén
Halld meg ezer jajunk...
Igazságot kérő
Bús magyarok vagyunk.
Küldd le angyalkáid,
Tedd fényessé napunk!
Hiszen csak sötétben
Botorkálók vagyunk.
Széttépett Hazánkban
Nézd városunk, falunk!
Alig-alig élők
Meglopottak vagyunk.
Ne küldj sok játékot!
Karácsonyfát se adj!
Ó, csak azt tudhassuk,
Hogy most közöttünk vagy.
Hogy közibénk jöttél
S két áldott kezeddel
Földi csodát teszel
Síró nemzeteddel.
Ó, édes Jézuska
Hallgasd, amit kérünk:
Szent István országát
Adjad vissza nékünk!
|