A felvétel és a lemez a CAS-ban készült.

Credo Alapítvány – 2007

www.credo.van.hu

IJ053-2007

Küldd el Atyánk Lelkedet,

Lágyítsd meg a szíveket,

Töltsd be kegyelmeddel,

Hogy a hit éledjen.

          Istenünk, légy velünk!

Világosítsd elménket,

Hogy érthessük igédet,

S lelkünk üdvössége

Legyen igéd fénye.

          Istenünk, légy velünk!

Bátorítsd a csüggedőt,

Adj szívébe új erőt,

Őrizd elbukástól,

Megtántorodástól.

          Istenünk, légy velünk!

Minden jónak kútfeje,

Megtérőknek ereje,

Add hogy ismerhessünk,

Mindig dicsérhessünk.

          Istenünk, légy velünk!

Túrmezei Erzsébet

Most

Most minden út

Tebenned összefut

Most minden cél

Tebenned összeér.

Az egész világ körötted forog,

s Te a nagy mindenséget

vezérlő erővel igazgatod.

Igazgass engem is!

Hadd legyek egy parányi csillagod,

melynek fényét észre se venni,

de melynek fénye Tefeléd ragyog.

Igazgass engem is!

Most minden út

Tebenned összefut

Most minden cél

Tebenned összeér.

Arra megyek, amerre akarod.

Hadd legyek egy parányi csillagod.

És hogyha jő az est,

ha feketére fest

mindent az éjszaka,

hadd legyek én is

az éjnek világító csillaga.

És sok ezredmagammal

teremtsek ragyogást…

Terólad ragyogást.

Uram, ki a világot

Vezérlő erővel igazgatod,

igazgass engem is!

Hadd legyek egy parányi csillagod!

Túrmezei Erzsébet

Egyedül Jézus

Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be

és mindent, mindent adj meg énnekem,

mi lelkem hozzád vonja, hozzád kösse!

Tekinteted kísérjen szüntelen

Ha nem mint győztes járulhatok hozzád,

a vereségem mégis elviszem.

Jól tudom én, aláhajol sebemhez

a Te irgalmad szánva, szelíden.

Bűnnel borított arcom fölemelni

nagy tisztaságodhoz ha nem tudom:

odaborulhatok a lábaidhoz

vétkesen és szegényen, Jézusom.

Örömöm hálás, ujjongó dalával

Uram, eléd ha nem siethetek:

elsírhatom a bánatomat néked,

koldulva biztató tekinteted.

Derzsi Sándor

Tudom itt jársz

Tudom, itt jársz most is közöttünk,

Hol a legsebzőbb a világ,

Itt jársz simogató szelíden

S mégis, nem is néz senki Rád.

Mégis tovább sikoltja átkát,

Fertőjét, szennyét a nyomor,

Mégis fagyos a szív s a lélek

Még most is jéghideg, komor.

Fagyos lelkek hónába jöttél,

havas mezőkön jég-utón

lépkedsz jóságfehér ruhában.

Hogy didereghetsz, Jézusom!

Fázol, tudom, áldó kezedben

a béke ága megremeg.

S fázós hangon kérsz bebocsátást,

viszonzó jóság-meleget.

Ref.:

Rád váró együtt-dobbanásul

Fogad el e vágyó dalom

S melengesd meg Te is szívem, mert

Én is fázom, fázom nagyon.

Nézd, engem is utadra zártak

visszhangtalan lélek-zenék,

fehér ruhám már szürke, ványadt,

mord árnyasán megyek Feléd,

de rám ismersz: a kincseimben

könnyűid másait leled,

nyújtsd hát e kietlen magányban

felém áldó testvér-kezed.

Ref.:

Rád váró együtt-dobbanásul

Fogad el e vágyó dalom

S melengesd meg Te is szívem, mert

Én is fázom, fázom nagyon.

H. H.

Az Úr gondot visel

Ha bánat ér el,

Ha bú fenyeget,

Ha bánt az ellen

S nincs ki ad enyhet:

Mégis egy megmarad,

Nyugton tűrni el

Mindent, amint halad:

"Az Úr gondot visel."

Madár s a tenger

Hala vígan él,

Ki tápot rendel,

Minket is segél.

Övéinek nem hagy

Hiányt szenvedni el,

A szó igaz marad:

"Az Úr gondot visel."

Gyakran a szívet

Vihar ha hányja,

Nyomor sebet ejt,

Sátán ha bántja,

Fáradva így nyögünk:

A baj miként megy el?

De ki őrzi szívünk:

"Az Úr gondot visel."

Ha hív majd Urunk,

Mint Ábrahám tett,

Engedni vágyunk,

Az ige hitre kelt.

Amerre Ő vezet,

Amerre menni kell,

Tudja Ő s nyújt kezet,

"Az Úr gondot visel."

Túrmezei Erzsébet

Mégis

 Milyen sokat kellene hinnem,

s mily keveset hiszek.

Mily keveset kellene vinnem,

s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,

s magamra révedek.

Ragyog a cél viharban, vészben,

s hányszor eltévedek.

Kis hitel, hogy megerősítsen,

míg többről többre nõ,

s egész a célig elsegítsen:

hatalmas Isten Ő.

Mégis… elcsüggedjek, megálljak?

Mi-ért csüggedjek el?

Hisz olyan keveset hiszek még,

s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom,

nagyobb a kegyelem.

Ebben hiszek s szemem bűbánón

megint ráemelem.

Kis hitel, hogy megerősítsen,

míg többről többre nõ,

s egész a célig elsegítsen:

hatalmas Isten Õ.

Széll Károly

Jövel Jézus! …mi Megváltónk!

Omladozik … roskadozik

Hitünk egykor erős vára,

A hitetlenség zászlaja

Van kitűzve a falára.

Berontott már az ellenség,

Leigázta a hívőket:

…Jövel Jézus! …mi Megváltónk!

Ostoroddal űzd el őket!

Sokszor üres az Úr háza,

S ha vannak benn' ifjak, vének,

Csak alkukról s nem szívükből

Hangzik a hál'adó ének,

Itt is a világi gondok

Kötik le a szívet, főket:

…Jövel Jézus! …mi Megváltónk!

Szavaddl ébreszd fel őket!

A gazdagnak s hatalmasnak

Van mindenüt igazsága,

Míg a szegény becsületest

Letapossák, le a sárba,

S ráadásul kigunyolják

A méltatlan szenvedőket:

…Jövel Jézus! …mi Megváltónk!

És te vigasztald meg őket!

Jövel Jézus! …mi Megváltónk!

Teremts igaz hitvilágot,

Mert látod a hitetlenség

A legnagyobb fokra hágott,

Állítsd vissza régi fényben

A szeretet bölcs vallását:

…Jövel Jézus! …mi Megváltónk!

Hozd el Atyád szent áldását.

Dsida Jenő

Egyszerű vers a kegyelemről

Csodákat próbáltam:

arannyal, ezüstel

hívtam a népeket,

jöjjenek énhozzám!

Hiába, hiába,

az arany nem kellett,

az ezüst nem kellett,

nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta

tíz hegyibeszédet,

gyönyörű szavakat,

igéző szavakat,

hiába, hiába:

egy fül sem fülelete,

egy szív sem szívelte

a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam

rakni az erdőben:

nyulacska ne fázzék,

őzike ne fázzék, –

hiába, hiába!

Gyújtófám ki lobbant

és a tűz nem akart

gyűlni az erdőben.

.... S egyszer csak maguktól

gyűlnek az emberek,

együgyű szavamtól

sírásra fakadnak,

ránéznem alig kell

s a tűz is felszökken, –

az Úr áll mögöttem.

Túrmezei Erzsébet

A szent forrás tövén

 Itt állok én a szent forrás tövén.
Fa vagyok, állok és a mélybe' lenn
zúg, zúg a gazdag ár, a végtelen.

Ágaimon a forrás élete
bont rügyeket, fakaszt virágokat.
Tikkasztó szél hiába látogat.

A ragyogva emelkedõ napot
rügyes-virágosan köszöntöm én,
mert itt állok a szent forrás tövén.

Forrásom, Jézus, a Te fád vagyok,
egyre élõbb és egyre gazdagabb.
És lenn örökre zúg a tiszta hab.

Bartal Klári

Szél hátán…

Szél hátán aluszom,

Napsugárral kélek,

Fenyők sóhajától

Éjszaka se félek.

Kő mellett lerogyva

Imádkozni tudtam,

Vizek suttogását

Értettem, hallottam.

Kő mellett lerogyva

Imádkozni tudtam,

Vizek suttogását

Értettem, hallottam.

Ref.:

Csillag hullásakor

Ma is szépen kérek,

Harminc pénzekért én

Hitet nem cserélek.

Borúm nem növelte

Felhők vonulása,

Bűvöletbe ejtett

Hópelyhek varázsa.

Virág ébredését

Örömmel csodáltam,

Kóborló vadaktól

Rosszat sose vártam.

Ref.:

Csillag hullásakor

Ma is szépen kérek,

Harminc pénzekért én

Hitet nem cserélek.

Túrmezei Erzsébet

Fohász

Keserű kérdések

egész özönével

kínoztam a lelkem.

Feleletet, választ

egyikre se leltem

nélküled, Úr Jézus.

Kegyelmeddel nyílt meg

mindegyik miértnek

titkos művű zára.

Tebenned találtam

életem céljára.

Tebenned, Úr Jézus.

Most már, bármi fájjon,

minek kérdjek? Tudom,

aranykalászt terem fájdalmak vetése.

Áldott a Te kezed

minden vezetése.

Csak vezess, Úr Jézus!

Túrmezei Erzsébet

Közelebb az Úrhoz!

Bár tűnnek az évek,

percek elsuhannak,

aki Krisztus híve,

ó, milyen jó annak.

Minden óra múltán

egy az, amit érez:

Közelebb az Úrhoz!

Szerető szívéhez!

Közelebb az Úrhoz!

Szerető szívéhez!

Mindenen keresztül:

napsütésen, vészen,

mígnem fénylő arca

felragyog egészen,

mígnem az utolsó

árny is semmivé lesz:

Közelebb az Úrhoz,

szerető szívéhez!

Őbenne nyugodva,

Őbenne pihenve,

mit árt, ha vihar zúg

bősz birokra kelve.

Kebelén a lélek

szent nyugalmat élvez.

Közelebb az Úrhoz!

Szerető szívéhez!

Kádár Imre

Jézussal

Hogyha Jézus van velem,

Mily vidám az életem…

Ha én Jézussal vagyok,

Lám nem érzek bánatot.

Biztos ösvény az Övé

– Nem is hagyom el többé

Ezen járok míg élek:

Csak Jézusban remélek…

Boldog ki Jézusra lel,

Bújában nem eped el.

Fölfelé, az Égre néz

S megsegíti égi Kéz…

Jertek hűtlen kegyesek,

Jézushoz siessetek.

Csak ki végig megmarad,

Jézus üdvöt annak ad.

Jertek, jertek mindnyájan,

Kik éltek a világban:

A kegyelem napja ott

Fejünk felett úgy ragyog?…

 Tóth István

Szállj le lélek

Szállj le lélek, szállj le a magasból;

Jer szívembe lakni szent erő!

Gyönge voltam, bárha lenne vasból,

Nélküled megvívni nem merő.

Harczi síkon készen áll a tábor,

Mind megölni bennem a mi szent.

Hogy legyőzzem gyenge, tőlem távol;

Csak szerelmed bajtól a mi ment.

Légy vezérem földi útaimban,

Lelkesítőm dolgaim között.

El ne égjek sulyos bánatimban,

Hogyha kínhoz durva láncz kötött.

 Tűrjem a mit Istenért kell tűrnöm;

Tegyem a mit tenni birhatok.

Idvezitőm vére mossa bűnöm,

Hogyha ellent már nem állhatok.

Szállj le lélek , szállj le a szívembe;

A míg élek benne végy lakot;

Hogyha méltó lennék jutni mennybe,