|
Napkelet Ungnak és Tiszának Kurucdal Verecke Magyar ének Levél Mert a haza Barbárok Már megint Tiltott fintorok A bujdosni se tudó szegénylegény éneke Indián ének Vadak útján A hóember monológja Dúdoló Tűz Beteg a Hold Csöndes estéli zsoltár |
|
Bús magyar
ének |
|
Napkelet |
|
Ungnak és
Tiszának |
|
zene: Ivaskovics József vers: S. Benedek András Havas hegyekből kitörök. Táltos paripám felröhög. Bársony homloka csillagos. Szagos füveken ha tapos, Tárogató, harci síp, Kecskeduda felvisít! Patak váráig nyargalok. Utánam ordas farkasok. Ma este véres tort ülünk. Dögkeselyű száll fölöttünk. Nádi csikasz, réti vad, Rejtekéből, ha kicsap. |
|
zene: Ivaskovics József vers: Kovács Vilmos Ez hát a hon... Ez irdatlan hegyek közé szorult katlan. S az út... Kígyó vedlett bőre. Hány népet vitt temetőre. S hozott engem, ezer éve, Árpád török szava, vére bélyegével homlokomon... Szerzett ellen, vesztett rokon átka hull rám, mint a rontás. Perli-e még ezt hont más? Fenyő sussan, lombja lebben: besenyő-nyíl a mellemben, szakadékok; szakadt sebek, útpor-felleg: megy a sereg, elmegy, s engem hagynak sírnak... Ágyékomból most fák nyílnak, fényes szemem kivirágzik, szájam havas vihart habzik, málló szirtbe temessetek, fejem alatt korhadt nyereg, két lábamnál lócsont sárgul – ősi jognak bizonyságul, mert ez az út, kígyó bőre, s kit nem vitt már temetőre, s ki tudja még, kit hoz erre, menni vele ölre, perre. |
|
zene: Ivaskovics József vers: Nagy Zoltán Mihály Mivé lett szívünknek menydörgő ritmusa templomi zúgása Megrepedt harangok hörgése csordulhat az tájra Nincs azki hallaná, nincs azki láthatná sóhajunknak röptét Szabadítónk szemét óriás-kezek békötötték Bizony békötötték selymes szép színekkel Várhatunk itt immár telve rettenettel Ritkulnak soraink kidűlt már ezernyi jó vitéz Van azkit búbánat, van azkit bűnös kéj megigéz Lészen az mi sorsunk szemeknek csillagos hullása Bitorolt réteken sírunkat pogánynép megássa |
|
zene: Ivaskovics József vers: Dupka György Kedves Barátom, miért kérdezel, Származásom, mondd, miért érdekel? Kedves Barátom, feltárom neked a szívem, Mert én magyarnak itt születtem. Itt, hol a múló kor tükreiben Átok fogan és vérző szerelem, Erdős-Kárpátok karéjozta sík vidéken, Mert én magyarnak itt születtem. Sorsunk évgyűrűktől duzzadó fa, Gyökereket vert véres múltú fa, Bűnös századok viharától megtépetten, Mert én magyarnak itt születtem. Nem fojtjuk el a feltörő éneket, Nem felejtjük el a gyászos éveket. Félj, ha a gyávaság most szívedbe mar, Ajkunkon tovább lobog az ősi dal. S ki-ki mely nép fia s leánya, Ezt most soha senki nem tagadja, És anyanyelvem holnap is büszkén megvédem, Mert én magyarnak itt születtem. |
|
zene: Ivaskovics József vers: Horváth Sándor Mert a haza nem eladó. Ezüst pénzre sem váltható. Mert a haza lelked része, határait beléd véste ezer éve a hit. Mert a haza kereszted is. Betlehemi csillagod is. Hiába tiporták hadak él. Hiába tiporták hadak él. Mert a haza... Mert a haza te magad vagy. |
|
zene: Ivaskovics József vers: S. Benedek András I. A vasfüggönyt centire eladtuk, Az ország kapuit kitárta. Lakója mind főhajtva hallgat, Új hódítókra várva. Béke lesz itt, s nem csak parancsra, Már nem kell a keleti bástya, S nem kell a nép, a balga, Mely sírját önmagának ásta. Itt már nem épül katedrális, Róma nem küld koronát. Lejárt az ezeréves bérlet, S visszaigénylik Pannóniát. S ha jön új raj, másfajta nép, Vize már nem, de földje lesz elég, Hisz önként átadja helyét E sorsverte töredék. II. Nincs már mit adnunk adóba, Nem kell az üres hodály, Hisz így is övék a fél Fasor, És övék Bartók, és övék Kodály. Nem kell a magyar ipar sem! Olcsóbb a gőgös Páris-ba A digitális nyereg, S az albínó paripa. Induljunk inkább végső rohamra, Mutassuk meg, még vagyunk, Félszemével nem dómot csodál majd Jó Sütő hadnagyunk. Előre hát az Óceánig! Valahol Vizkayanal vár Végső nyughelyünk, A mór-magyar álomhatár. III. Vagy menjünk vissza Napkeletre? Lassan úgyis besárgulunk - Ujguriában szemlét tart felettünk Vont szemű, bölcs Hadurunk. Tál rizs, csésze tea, Az embert ott is etetik. (Csak itt már az első Gyereket is büntetik!) Túlnépesedtek az indiák S éheznek Szomáliában Bölcs bankárok döntik el Ki szüljön Pannóniában. Sokunkat hazánk elhagyott S vendégünk csak a Duna Mi ránk vár a Tian-sian A kihalt népek rezervátuma. |
|
zene: Ivaskovics József vers: Zselicki József Már megint mintha bitangok átka fogna... Hát kihullott a nyelv a szádból. Ki űz csúfot e csúf világból? Rondulhat tovább itt a ronda, ki szívesen ment volna torodra? Röhögd ki azt, ki bamba lelkét is festi, és iromba... Beléd már nem rúghat senki... Őseinket fel kell keresni! |
|
Dinnyés Józsefnek zene: Ivaskovics József vers: Balla D. Károly az arcon újraéled minden tiltott fintor és elszabadul minden őrzött gesztus és hangszáladra rászáll ingerlőn a hímpor és nem tüsszögsz csak felkiáltasz "jesszus" és eltalálva arcul ütve gáncsba hullva taníthatsz torzult arcot hallgatásra és "szűz vagyok" kiáltja minden tépett kurva és súllyal zárul rád egy aktatáska és bennrekedsz a túllélegzett fulladásban míg szónokolnak kinn a büszke latrok és tiltott fintorokból mindig új és más van és akta-mélyen egyre többen vagytok. |
|
Indián ének zene: Ivaskovics József vers: Kányádi Sándor kelendő a burkus minket még egy rongyos forintra se taksál senki emberboltos nem kellünk mi múltnak nem kellünk a mának kivált jövendőnek minket itt utálnak nem kellünk mi testvér sem itten sem ottan a nemkellésekbe beleszomorodtam hitted volna-e hogy nyelvpecérnek álljon a valamikori kenyerespajtásom kivel együtt víttunk vettük meg a sáncot akkor még a világ gyönyörűnek látszott lejárt testvér lejárt rosszul tarisznyáltak felezőideje a vén ideáknak kiszikkadt a nádas kigyérült az erdő nem bujdosó lenne a nevünk tekergő sem inde sem unde semerre az utunk egy-két ezer évet vissza kell butulnunk kelendő a burkus hát vigyék ha adják várjuk mint a holtak az ítélet napját vannak vidékek ahol az ének kiment szokásból ha van is élet azt hihetnétek mindenki gyászol pedig csak védett helyen az ének valahol mélyen szunnyad a lélek legjobban féltett gyönge csücskében vannak vidékek ahol a népek csöndben az ágak jelekkel élnek beszélni félnek viharra várnak |
|
zene: Ivaskovics József vers: Bagu László Domboldalon halál rügyzik, héja röppen síkján annak. Alvó testben meg-megérint tónusa a kamaszhangnak. Elszáll, elszól, szétszaladgat, roncsa hullik szét avasnak. Mindenevő tudatában szemfoga nő kőnek, vasnak. Vérben forog szem és golyó, értelem ki nem tekinget. Csontból-bélből táborokban botra tűzött szél ráz inget. Arcát nézi, sebbé válik, be sem forrad alkonyatra. Elvirágzott éjek nyomán vadak mennek mégvadabbra. |
|
zene: Ivaskovics József vers: Füzesi Magda Fejem, ha nyakra illenék s nem lenne horpadt vasfazék, a lábam táncra állana, s elfutnék mint az éjszaka. Tudom, arannyal ékesen, majd a tavasz is itt terem és elpergeti, mint a mák a tél sok hitvány csillagát. Fejem, ha nyakra illenék de mivel horpadt vasfazék, hová a szél billegeti, éppen ott a legjobb neki. |
|
zene: Ivaskovics József vers: Füzesi Magda Felleg ereszkedik a szomjú határra: benne izzik az én madaramnak szárnya. Madaram, madaram, maradj a kertemben, leszek rózsabokor, rakjál fészket bennem. Jaj, de aki sólyom, fellegek közt szárnyal... Ne verj meg, Úristen lassú tűzhalállal. |
|
zene: Ivaskovics József vers: Füzesi Magda Istenek égi ménese vágtat táncol a föld is, királyi ágyad. Takaród bársony mezők virága, szent a zenészed, ég csalogánya. Tűz-tenyeremtől izzik a véred, nő soha szebben nem remeg éretd. Égő szerelmed senki ne várja: halálos csókom feszül a szádra. |
|
zene: Ivaskovics József vers: Finta Éva Beteg a Hold, erőtelen csak lóg az égen fénytelen valakit elvitt, megfogott sötét halállal itatott s most ott lépked - a csillagok elhúzódnak, alig ragyog mindegyik, csupa kék-sötét mered ránk - kihunyt az ég. Beteg a Hold, és félelem csukódik ránk. A tételen hogy magával vitt valakit már semmi törvény nem segít. Beteg, halálos harapás vérezteti az éjszakát és didereg a nyár-meleg fölötte füstölő lebeg. Valakit elvitt ma a Hold és beteg lett, és megvakult és fényevesztetten pihen csukott szeme a kerteken nem szól a táj sem, csak vacog nem őrzik ma az angyalok. Kedvesem, vigyázz nem szabad csak jóra fordítni magad. |
|
zene: Ivaskovics József vers: József Attila Ó, Uram, nem bírom rímbe kovácsolni dicsőségedet. Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat. De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam. Tudom, hogy zöldell a fű, de nem értem, minek zöldel, meg kinek zöldel. Érzem, szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám. Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én szomorú vagyok. De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked. Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értlek. Mert Neked nincs szükséged a mi csodálásunkra, meg zsoltárolásunkra. Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések. Mert mást se tudunk, könyörögni, meg alázkodni, meg kérni. Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is. Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök. Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem. De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam. |