A Credo-val Székelyföldön IV.

Gyönyörű napos időben indul velünk az autóbusz, hogy az esti búcsú-fellépés előtt megmutassák nekünk a környék nevezetességeit. Remek a hangulat, de aztán hirtelen elcsendesednek a gyerekek. Egy 48-as emlékmű előtt tiszteleg a csapat. A Gábor Áron irányította székely tüzérség szétverte az ellenség haderejét, majd a huszárság rohammal a Rikán túlra vetette vissza a császáriakat. E tettre emlékeztet a tábla. Virógcsokrok kerülnek az emlékmű talapzatára, s percnyi hallgatás után folytatjuk utunkat.

Brassó felé robog az autóbusz. A felhőkből előbukkan lenyűgöző szépségével a Király-havas. Hófödte gerince szikrázik a napfényben. Apáca községben egy legendát is elmesélnek vendéglátóink a Fekete várról, s arról, miért lövik le Apácán minden évben a kakast. A tatárdúlás idején történt, hogy a falu népe a közeledő tatár sereg elől a várba vonult vissza. A falut feldúló kutyafejűek egyetlen élő lelket sem találtak, s már indultak is tovább, amikor egy kakas szállt fel a vár falára, s kukorékolásával elárulta az emberek búvóhelyét. A tatárok lemészároltak mindenkit. Bosszúból az apácaiak minden évben lelőnek egy kakast. Persze, ma már csak annak képmását nyilazzák a falu férfiai.

Brassó valaha céhmesterek lakta hosszú utcáján jutunk be a város főterére. Mivel a híres Fekete templom zárva van, indulunk tovább. Egy felvonókabinba ülve jutunk fel a Cenk-hegyre. Itt valaha Árpád vezér szobra állt, amit a románok Trianon után felrobbantottak. A szobor darabjait ma is meg lehet találni a talapzat közelében.

Csodálatos innen a kilátás. A hegyek hófödte csúcsai és alant a zöldellő mezők különös kontrasztjával alig tud betelni a tekintet. Innen a Poljana síparadicsomát keressük fel. Kedvünk lenne beülni a csúcsra menő felvonóba, de a ködbevesző drótkötél-pálya végét nem látni. Inkább maradunk a napsütésben.

A kővetkező megállónk a Szent Anna-tó. Ahogy egyre feljebb kapaszkodik a hegyi szerpentinen az Ikarusz, úgy vált az időjárás egyre téliesebbre. A festői szépségű tó a környék egyik legkedveltebb kirándulóhelye. A szépségből sajnos nem sokat látunk, mert sűrű pelyhekben esni kezd a hó. Gyalog ereszkedünk le a tó partjáig. Néhányan, a bátrabbak közül, meg is mosakodnak a még jéghideg vízben. A legenda szerint, melyet Benedek Elek dolgozott fel, valaha itt egy nagy hegy állott, s rajta egy kevély uraság hatalmas kastélya. Az úr viszont bántalmazta Annát, a vidék legszebb hajadonát, amire az átkot mondott a kastélyra. Az átok fogott, és a hegy a kastéllyal egyetemben a mélybe süllyedt. Helyén pedig egy szépséges tó keletkezett. Anna, aki hattyúvá vált, majd visszaváltozott emberré, egy kápolnát épített a partjára, s ott vált szentéletűvé. Róla kapta nevét a tó.

A visszaúton végigkísér bennünket a hóesés. A természet itt nem hajlandó tudomást venni arról, hogy alaposan bennjárunk a tavaszban. Visszafelé útba ejtjük Kézdivásárhelyt, ahol egy székely babakiállítást tekintünk meg. Sok-sok baba szebbnél szebb székely népviseletbe öltöztetve. A városból elindulva egy erődtemplom előtt állunk meg, majd következő úticélként Kovászna megye közigazgatási és kulturális központjában, Sepsiszentgyőrgyön teszünk rövid sétát. Barátságos, lenyűgöző város. Itt van a Székely Nemzeti Múzeum. Ezt persze nem lehet kihagyni. Itt őrzik Gábor Áron rézágyúját és a székelység megannyi szent ereklyéjét.

Nehéz megválni Sepsiszentgyörgytől, de mennünk kell tovább. Este búcsúfellépés várja a Credo-t. A gyerekek lélekben már erre készülnek. A baróti művelődési ház nézőtere zsúfolásig megtelt a kárpátaljai vendégek tiszteletére. A hírük már eljutott ide, de kárpátaljai első ízben jár itt. Szóval nagy a várakozás. És nem csalódnak, akik eljöttek. A Credo, ha lehet, most még odaadóbban szerepel. A repertoár változatlan. Végül együtt énekli mindenki »Magyarul tanított imádkozni anyám, és szeretni téged gyönyörű szép hazám.«

Zúg a taps, óriási a siker, de a szemekben már ott bujkálnak a könnycseppek. Elrepült a néhány nap, s barátként egymásra találva most a búcsú fájdalmas perceiben nem találjuk a szavakat. Aztán kitör a zokogás. Sir kicsi és nagy, vendégek és vendéglátók. S csak a remény vigasztal végül: talán találkozunk még. Viszontlátásra Székelyföld, viszontlátásra Barót, viszontlátásra baróti barátaink.

Balogh Csaba

A szerző felvételei

Kárpáti Igaz Szó, 1995. június 1.

Brassói pillanatkép.	Gábor Áron emlékműve Kézdivásárhely főterén.
Búcsúzik a Credo.	A bölöni erődtemplom