Magyar Énekmondók VI. Találkozója

 

A Magyar Kultúra Napja alkalmából immár hatodik alkalommal rendezték meg Szombathelyen a Magyar Énekmondók Találkozóját. A határon innen és túlról érkezett előadók több vasi településen léptek fel, s megzenésített verseket adtak elő. A gálaestre az Oladi Művelődési Központban került sor.

 

Az énekmondás Magyarországon a 16. században, a török hódoltság idején terjedt el. A korabeli énekmondók általában a végvári vitézek hőstetteit énekelték el, a középkori zenészek azonban nem csak a vitézkedésről énekeltek, hanem a szerelemről is. Balassi Bálint például a legszemélyesebb érzéseit fogalmazta meg lantján. Ebből a korból az énekmondók segítségével rendkívül szép, és értékes szövegrészletek maradtak fent a magyar irodalomban. Ezáltal vált Magyarország a reneszánsz korban európaibb, az énekmondók pedig közelebb hozták azokat a kulturális áramlatokat, melyek segítségével könnyebben terjedt el a reformáció és a humanizmus az országban – hangsúlyozta dr. Bariska Ferenc, a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület alelnöke megnyitó beszédében.

 

Joós Tamás, az Oladi Művelődési Központ igazgatója, a magyar énekmondók szombathelyi találkozóinak kezdeményezője – aki szintén jeles énekmondó – elmondta, a rendezvény előtt már hetekkel nagy az érdeklődés azt illetően, hogy mely előadóművészeket láthatnak majd az OMK-ban. Hogy az énekmondásnak sikere és létjogosultsága van Szombathelyen, azt bizonyította a hatodik – telt házas – gálaest. Az idei találkozó egyik legjobb produkcióját az érsekújvári Kicsi Hang Duó prezentálta a publikum előtt; kristálytiszta énekkel, ügyes gitártechnikával, remek előadókészséggel. A közönségnek csupán egy bánata lehetett, hogy a gyönyörű hangzásvilágok előadói csak három számot játszottak.

A Kicsi Hang Duót, a szintén érsekújvári Kürthy Lajos ajánlotta a rendezők figyelmébe. Borbély Katalin és Menyhárt József alkotta együttes 2000 szeptemberében alakult. Eddig egy lemezt készítettek Egyszerű ez címmel, s most dolgoznak a második lemezükön. Amit Menyhárt József gitárjátékáról tudni kell az annyi; hogy nagyon ügyesen bontja az akkordokat, a remek bontásnak és fogásnak köszönhetően jól jönnek ki mind a magas, mind a mély hangok, amihez Borbély Katalin lélegzetelállítóan tiszta, üde hangon énekel. A színpadi kompozícióhoz természetesen intelligencia is párosult. Kiegészítő hangszerként Borbély Katalin marok-rumbatököt és rainmaker-t, azaz, esőcsinálót, az eső cseppek hangzását utánzó furcsa hangszert használt.

A gálaesten persze nem csak a Kicsi Hang Duó aratott nagy sikert, hanem az ungvári Credo együttes is. A Credo együttes már az első szombathelyi énekmondó találkozón is részt vett. A Credo együttes érdekesen komponált dallamaival, a gitár és a hegedű párosításával most is érdekes produkciót adott elő. Az előadott dalokban remek gitárjátékot és hegedűszólamokat hallhatott a nagyérdemű, méghozzá úgy, hogy a három énekesnő – természetesen külön szólamokban – lehelet finoman énekelte az érzelmekkel, a szenvedésekkel és reményekkel teli kárpátaljai magyar költők verseit. Ivaskovics József, az együttes gitárosa és szellemi atyja elmondta, ők valójában azt éneklik, ami szívükből jön, ami magukból árad, hiszen teljes mértékben azonosulnak az általuk kiválasztott költők verssoraival, gondolataival. A Credo együttes mind a négy tagja zenetanár, de többen közülük kántorkodnak is, hogy megélhetésüket biztosítják. A becsületes munkából való mindennapi becsületes és tisztességes megélhetés egyébként éppúgy rejtély Ungváron, mint a kelet-európai városok többségében. A lényeg; ha nehezen is, de túlélik a nehézségeket. Lőrincz Erika hitoktató Mezőváriban él, mindemellett zenetanár egy gimnáziumban. Szabó Lívia a beregszászi zeneiskola tanára, a főállás mellett három faluban kántorkodik, és hogy a zene teljesen kitöltse életét, egy másik együttesben is énekel, miközben zongorát és karvezetést tanul a főiskolán. Fekete Zsuzsanna Szalókán született, sokáig tanított a helyi zeneiskolában, mellette kántorkodott, egész addig, amíg férjével Ungvárra nem költözött, s jelenleg is ott tanít. Hegedűjátékáról elmondta, a szólamokat valójában Ivaskovics József álmodja meg, ő pedig saját énjével fűszerezve, az előadott vers belső áhítatával játssza az épp odaillő hegedűfutamokat.

A gálaest többi előadóitól is remek produkciókat hallhatott a közönség. A szervezők az ötödik találkozó alkalmából CD-t jelentettek meg, amelyet az OMK-ban még megvásárolhatja az érdeklődő. A gálaest záróakkordjaként a fellépő zenészek Dinnyés József daltulajdonossal együtt az idén is elénekelték a búcsúdalt, abban a reményben, hogy jövőre ugyanitt, ugyanekkor találkoznak és tehetségükkel, remélhetőleg ugyanúgy elkényeztetik majd a szombathelyi közönséget, mint ezt 2004. január 24-én tették az Oladi Művelődési Központ színpadán.

A gálaeseten felléptek: Béke Csaba énekmondó, Debrecen, Buda Ádám énekmondó, Szentendre, Dinnyés József daltulajdonos, Budapest, Credo együttes, Ungvár, Hangraforgó együttes, Győr, Joós Tamás énekmondó, Szombathely, Kátai Zoltán énekmondó, Feketeerdő, Krecsmár Zsolt garabonciás, Gödöllő, Kicsi Hang Duó, Érsekújvár, Kürthy Lajos és barátai, Érsekújvár, Márk Attila énekmondó Brassó, Róka Szabolcs énekmondó, Budapest, Tarisznyások együttes, Szombathely.

 

Horváth András