A kiadvány megjelenését a Magyar Köztársaság
Művelődési és Közoktatási Minisztériuma támogatta

Lektorálta:
Dinnyés József, Gryllus Vilmos

Borító:
Réti János

Tárogató Lap- és Könyvszerkesztőség
Ukrajna, Kárpátalja, Ungvár, Csapi köz 1/A.

 Évtizedeken át egy olyan birodalom peremén éltünk, ahol a gyermekkultusz minden hiányosságot eltakart. A vezérek magukhoz emelték a gyermekeket, virágot kaptak és mosolyogtak. A tankönyvek, az irodalom és az énekek ódákat zengtek a legfőbb értékről, az emberről és annak utódjáról, a jövő generációjáról.

A gondolkodó ember önmaga parancsára, belső hangra, Isten segítségére hivatkozva teszi dolgát, végzi feladatát. Maga sem veszi észre, s máris ütközik a hivatalos állami diktátumokkal. Önkéntes lázadó, másképpgondolkodó lesz belőle. Nincs mögötte tömeg, nincs megbízólevele, nem tagja semmilyen szervezetnek. A népek mezején álló magányos fa ő, akit tép a szél, de lombja alá állnak a tűző napsütésben vagy viharban a vándorok.

Ilyen emberek közül való Ivaskovics József is. Cselekedeteinek eszköze a dal, az énekelt vers. A dallamaival hangzóvá díszített sorok a magyar nyelv kisebb kincsesházát képezik. A nyelv ritmusa, a vers belső zenéje bátorítja az olvasót, a hallgatót. Ismerkedjünk meg versválogatásával és zenéjével.

Kedves Olvasó! Mielőtt a dalokkal kívánsz ismerkedni, elmondok egy régi szokást. Amikor az első énekek megszülettek, még nem volt könyvnyomtatás. A zene és a vers kézenfogva járt-kelt a nagyvilágban. Hozták, vitték a hírt szerelemről, derűről, borúról. Az énekmondó a faluban, az urak udvarában, a templomokban megbecsült ember volt. Mindig utazott, vendégül látták, eltanulták tőle az éneket, amely közel állt szívükhöz. Ő is tanult a helyiektől.

Történt egyszer, hogy Gutenberg feltalálta a nyomdát. Ettől fogva az énekek papíron is terjedtek. Ám a kottát nehezen tudták kinyomtatni. Ezért a cím alá vagy a vers végéhez odaírták, mely dallamra kell énekelni a verset. Az évszázadok során lassan ezek a kis megjegyzések is elmaradtak, mert a dallam nélküli költemények önállóan is gyönyörködtették az olvasót. Csokonai Vitéz Mihály ad notam (minek a dallamára) jegyzetei még útbaigazították az olvasót, ha dallamra akart fakadni, de a dallamokat ma már kevesen ismerik, így aztán a költemény önállósult, egyedül hódít, gyönyörködtet.

Mégis, hogyan kezdjük az ismerkedést az alkotásokkal? Legjobb az lenne, ha hárman-négyen összedugnátok a fejeteket, összeadnátok tehetségeteket, és a kottafejek ritmusára, hangosan felolvasnátok a nektek tetsző verseket. A ritmust aztán emlékezetből kopogjátok le, majd újra, a szöveggel együtt ismételjétek el. Így a vers zeneszerű, ritmikus elképzelése kialakítja a dallam alapritmusát. Ezek után xilofon, zongora, gitár vagy furulya segítségével ismerkedjetek meg a dallammal. Ha eddig eljutottatok, akkor a szöveges dallamot különböző sebességgel próbáljátok énekelni. Így könnyedén meg tudjátok találni a dal lendületét. Természetesen a vers témája már előre megsúgja, milyen lendülettel kellene előadni ezeket a megzenésített verseket.

És még egy nagy feladat vár rád, kedves Olvasó, akár felnőtt vagy, akár gyermek: a tartalomjegyzékkel menj el egy könyvtárba és keresd meg a benne szereplő költők köteteit. Ismerkedj meg a magyar költészettel. Miről írnak, miről írtak még azok az emberek, kiknek verseit dalolva már megismertétek.

Ezzel a néhány sorral szeretnék jó szórakozást, jó tanulást kívánni minden kedves Olvasónak. Istennek tetsző dolog énekekkel dicsérni a napot.