Kárpát-medencei magyarok seregszemléje Budapesten

A Magyar Kultúra Alapítvány budai székházában arcpirítóan gyér anyaországi érdeklődés mellett augusztus 1-jén kezdődött meg a Régiók Találkozása – VI. Kárpát-medencei Napok elnevezésű színpompás rendezvény, amelynek négy napján az Őrvidék kivételével az összes, velünk szomszédos határon túli magyar közösség elhozta és bemutatta hagyományos kultúráját, népszokásait, ételeit, táncait, zenéjét, versmondó-, ének- és képzőművészeti tudását, valamint a mostanában napvilágot látott könyvkiadványait.

A budai Várnegyedben álló Szentháromság-oszlop tövében ácsolt szabadtéri színpadon a találkozó négy napján a Kárpátaljáról érkezett táncosok és zenészek a tűző nap ellenére is nagy beleéléssel mutatták be a szülőföldjükön szokásos muzsákolót, azaz névnapi köszöntőt. Az erdélyi Zilah városából jött Terbete együttes Szilágyság húsvéti szokásaiból egy üvegestáncot adott elő. Délvidék szerbek bitorolta fertályából a Szabadkai Népkör Petrencés együttese, valamint bácskertesi, gombosi, szentmihályi és székelykevei táncosok a farsangolást fölidéző jeleneteinek tapsolhattak a színes napernyők alá bújt, s a Mátyás-templom környékére vetődött japán turisták. A drávaszögi táncosok a májusfa-kitáncolás szokását elevenítették föl, míg a muravidéki Csentei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület hagyományőrzői a mókás jeleneteket is fölvonultató Orbán-napi szőlőtermés-varázslás népszokását vitték színpadra. A szentiványi tűzugrással a felvidéki Zoboraljai Hagyomány-őrzők Egyesületének tagjai remekeltek, miközben a pódium környékén népviseletes lánykák kínálgatták szorgalmasan a kárpátaljai kőttest, erdélyi mézes pogácsát, gombosi mákos perecet, felvidéki mákos és vajas pogácsát és a muravidéki kalácsot. A szerencsésebb ólálkodók még szilágysági, ki tudja, milyen nevű és délvidéki ágyas pálinkával is leöblíthették torkukról a drávaszögi paprikás perec morzsáit.
Az Irodalmi Kávéházban a magyar millenniumra megjelent határon túli könyvkiadványokat mutatták be a szerzők, szerkesztők és kiadók a maroknyi, szinte kizárólag határon túli érdeklődőnek.
Végh László szerkesztő a Lilium Aurum Kiadónál megjelent Bibliotheca Hungarica (cseh)szlovákiai magyar könyvgyűjteményének az 1918–2000 közötti időszakot fölölelő bibliográfiáját ismertette.
Fodor István Kárpátaljáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által elindított Clio-sorozat eddig megjelent tizenhárom kiadványát ismertette. Az értékes kiadványok közül külön említést érdemel Kozma Miklós Kárpátalja visszavétele című naplója és Marina Gyula Ruténsors – Kárpátalja végzete című, rendkívül igényes munkája.
Gáspár Attila szerkesztő egyszerre három kiadványra is fölhívta a figyelmet: a Szilágysági magyarok monográfiára, a Szilágysági gyerek vagyok népdalgyűjteményre és a Kárpát-medencei dalbimbó című gyermeklapra.
Harkai Vass Éva költő a Gerold László által összeállított Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon 1918–2000 című, az újvidéki Fórum Ki-adónál megjelentetett, enciklopédikus igényű munkáját mutatta be.
Bence Lajos irodalomtörténész, művelt és finom hangú kortárs magyar költő két muravidéki kiadványt ismertetett az est folyamán. A Muratáj nevű irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóirat millenniumi kiadványának címoldalán az alsó-lendvai Szent Katalin római katolikus plébániatemplom melletti téren Király Ferenc egy esztendővel ezelőtt leleplezett Szent István-szobra köszönti a magas színvonalú lírára, prózára, történelmi, néprajzi, művészet- és irodalomtörténeti, valamint helytörténeti munkákra vágyó olvasót. Göncz László A muravidéki magyarság 1918–1941 című monográfiája szintén a millennium tiszteletére jelent meg, s a kötetben a szerző leszögezi, hogy olyan korszakot tárgyal, amelyben a Trianon előidézte tragédia még nem tudta megtörni a magyarság nemzettudatát. Bence Lajos ismertetőjében hangsúlyozta: a Göncz Lászlóéhoz hasonló, nemzeti tudat-erősítő művek is elősegíthetik a muravidéki magyarság szülőföldjén való megmaradását. Göncz László, a muravidéki magyarság két világháború közötti történetét tárgyaló könyv szerzője fölszólalásában kijelentette: az említett korszakot magyar történészként vizsgálta, s ezért számára az 1918-as esztendő a megszállást, míg az 1941-es a felszabadulást jelenti.
Magyar Ének címmel magyar szerzők vallásos ihletésű műveiből hallhattunk egy nagy tarka csokorra valót a találkozó második napján. Elsőként a drávaszögi Kopácsról érkezett Jakab Judit imaverseket mondott, míg falubelije, Balogh Berta archaikus vallásos dalokat énekelt.
A szabadkai Megyeri Lajos zeneszerző Magyar Mise című művéből, Rákity Éva orgonakíséretével Bencsik Tamara adott elő néhány részletet.
A muravidéki Lendvai Versmondó Stúdió tagjai, Csih Éva, Szőke Krisztina és Bacsi Jászna XX. századi magyar költők istenes költeményeiből szavalt.
Bucsi Zsolt Tamás a Szilágyságból Tinódi Lantos Sebestyén énekét adta elő szép énekszóval.
A felvidéki Arcok énekegyüttes tagjai karácsonyi énekeket, megzenésített verseket szólaltattak meg modern hangszerelésben és fölfogásban.
Kárpátalján a világtól szinte teljesen elzárt, mindössze hétszáz lelkes, színtiszta magyar faluból, Kisgejőcről jött kilenc kislány valósággal rabul ejtette a közönség szívét, amikor Ivaskovics József tanár úr gitárkíséretével és vezénylete mellett énekelt kánonban, narrátor- és énekszólamok kiemelésével, szép, tiszta magyar kiejtéssel és kulturált hanggal. A Kisgejőci Zeneiskola Ének-együttesének 10–14 év közötti lánykái a vallásos énekek után másnap az Ivaskovics József megzenésítette magyar hazafias énekeket dalolták és szavalták. Dupka György kárpátaljai, kortárs költő Levél című, az ottani magyarság második himnuszának tekintett, „Mert én magyarnak itt születtem” refrénű versének eléneklését a közönség ütemes vastapsa kísérte, majd az ungvári Horváth Sándor „Mert a haza nem eladó” kezdetű költeményével a kisgejőci fiatalok már alaposan meg is énekeltették a szinte kizárólag határon túli hallgatóságot.

*

A Magyar Fórumban az elmúlt esztendőkben már többször megírtuk, de ezt ezúttal is megtesszük: történelmünk egyik gyújtópontjába, a budai Várnegyedbe áhítattal, alázattal és a megmutatkozás vágyával elzarándokoló, s önhibájukon kívül a jelenlegi határokon túlra vetett magyar közösségeket, kormányzati fölállástól függetlenül, állandóan megalázóan alacsony szintű érdeklődés kíséri. Az anyaországi médiumok a deviáns rendezvényektől sem mentes, s valljuk be, elég primitív ösztönöket kielégítő szigeti fesztivál történéseiről szóló hírektől hangosak, s ezért nem csoda, hogy a határon túli magyarok igen színvonalas és sokszínű műsoraira szinte kizárólag a Mátyás-templom környékére vetődött japán és német turisták voltak kíváncsiak. A Kárpát-medencei napokat az idén már hatodízben rendezték meg, de a rendezvényeken eddig egyetlen alkalommal sem tette tiszteletét oktatási vagy kulturális miniszter. Pontosabban: az eddigi legrangosabb minisztériumi politikus a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára volt. De következetesen távol maradnak a találkozóról a politikai pártok, Budapest főváros és az I. kerület vezetőségének képviselete is. Azt hiszem, nem kell annál beszédesebb tény, mint az, hogy a Kárpát-medencei magyarok legnagyobb seregszemléjét az idén is egy minisztériumi főosztályvezető, magyarán, egy tisztviselő nyitotta meg. Dudás Károly Délvidékről, a találkozó egyik vezető személyisége lapunknak elmondta: szeptemberben összeülnek a határon túli magyarok vezetői és döntenek arról, hogy a jövőben esetleg másutt folytatják az évenként megrendezésre kerülő Kárpát-medencei találkozókat.

Szöveg és fotók: Hering József